Csak sikerül betenni a képeket..Szóval erre a diabolikus tekintetre gondoltam :)

2013 július 2. | Szerző: Valéria

 

 

Tapasztalataim a botox-szal

2013 július 2. | Szerző: Valéria

Nos hol is kezdjem…a botox egyesek szemében vörös posztó, mások esküsznek rá, szerintem az igazságot valahol a két véglet közt kell keresni, vannak ugyanis tagadhatatlan előnyei és hátrányai is.

Tények:

– ha jól adják be, megfelelő mennyiségben, precízen, a megfelelő területekre, anélkül kölcsönöz plusz 8 óra alvást a fejünknek, hogy az arcunkat eltorzítaná.

– ha rosszul adják be, szívhatunk 4-6 hónapig, mire kimegy a hatása (jelzem, hallottam olyan hetvenhez közeli nőről, akinek egy évig tart!), hacsak nem találunk egy megmentőt, erről alább mindjárt.

– a kezelt területeken az izom valóban elhal egy idő után, de ha nem háromhavonta megyünk egy újabb shotért (rá lehet kattanni, és az ember, ha van rá pénze, rögtön rohan a dokihoz, amint kicsit kimegy a hatás, tehát ha a tükörre tapadva egy centiről hajszálnyi ráncot lát visszatérni), annyi lesz az eredmény, hogy sima marad az arcunk ott, ahol akartuk. Persze nagyon jó orvost kell találni, akinek a kisujjában van az emberi arc térképe, és tudja, mit csinál.

– tehát elhalás ide vagy oda, az elrettentő példaként felhozott lárva arcú hírességek fejét nem (csak) a botox tette tönkre, hanem valószínűleg túl gyakori és/vagy elcseszett botox+ismételt felvarrások, a bőr nyúzása, valamint a hajszolt életmód, püffedtség esetén nem egyszer az alkohol.

– egy idő után a bőr kompenzál, és a botoxolt terület mellett jelenik meg egy-egy ránc. Pl. tipikus a homlokba adott botoxnál, hogy a közepe szép sima, oldalt azonban elkezdenek halvány ráncok megjelenni, amik elmélyülését idővel csak feltöltéssel tudjuk kiküszöbölni (tehát ilyenformán egyre drágább lesz a kezelés, mert már nem csak botox kell, töltés is).

– szerintem, de ezt már írtam, szép látvány, ha ügyesen megcsinálják, és a kutya nem mondja meg, mitől vagyunk üdébbek

– nem kellemes a beadása, én legalábbis nem szúnyogcsípésnek éreztem, de kibírható és nekem megérte a fájdalmat

– megelőzésre nagyon jó, minél halványabb egy ránc, nyilván annál látványosabb, ha már mély árkok díszítik az arcunkat, önmagában nem elég, szintén kell ide is a töltés.

 

Személyes tapasztalat:

Két éve tavasszal kezdett el igazán idegesíteni, hogy napszemüveg viselés ellenére is úgy ráncolom a homlokomat és annyira összeugrik a szemöldököm a hunyorgástól, hogy ha így folytatom, őszre olyan mély barázdák lesznek a két szemöldököm között, mint az egyik híres magyar színész/műsorvezetőnek, akit emiatt pár éve Bagiék ki is parodizáltak (nem szép dolog).

Ezeken az egyre markánsabban kirajzolódó vonalakon semmilyen krémezés nem segített, pláne, hogy az ultra zsíros arcom, különösen nyáron maximum egy könnyű szérumot és mattító naptejet visel el. Vastag, olajos a bőröm, így pókhálószerű, sok kis rovátkára nem nagyon kell számítanom még jó ideig, a mimikai ráncok viszont legalább annyira idegesítőek. Elárulom, sok folyadék, nulla napozás (krétafehér vagyok, nem tudok barnulni, így vámpírként kerülöm a napfényt), egészséges ételek, mikrodermabrázió, masszázs etc. etc. sem segített. Tavasz, nyár= hunyorgás, arc ráncolása, goromba, gondterhelt ábrázat.

Felkerekedtem hát, és nyár elején beállítottam egy dokihoz, aki elvette a botox-szüzességemet (ha-ha). Hát…nem lett jó. A szemöldököm közti ránc likvidálására rossz helyre tett sok anyagot, így sima lett a két szemöldök közti terület, azonban a szemöldököm előre esett, vagy hogy is mondjam, szóval olyan “gonosz”, morc tekintetem lett, mint Nicole Kidmannek, vagy néha Marcia Cross-nak (fogalmam sincs egyelőre, hogy kell ide képet betenni, de gondolom mindenkinek ismerős a két színésznő 🙂 ). Két-három nap alatt fejtette ki a hatását, és már első blikkre láttam, hogy valami furcsa. Gondoltam nem reklamálok egyből, várok pár napot. Négy nap múlva kissé idegesen telefonáltam az orvosnak, aki azt mondta, menjek el és megnéz. A helyszínen kimondta, amitől féltem, vagyis hogy pár hónapot ilyen fizimiskával kell eltöltenem, bár megpróbálhatja kijavítani. Ebből már nem kértem, inkább felkerestem pánikszerűen egy másik helyet, ahol már a telefonban megértették, mi a problémám, és a doktornő csodát tett és szépen kijavította a hibát. A kérdéses helyre, ahová a másik szaki túl sokat nyomott, már nem tett, nehogy még jobban lehúzza a szemöldökömet, és úgy nézzek ki, mint egy morcos majom, az alatta lévő részre viszont keveset kaptam elsőre, tehát oda tett még (közvetlenül az orr feletti részre), és ez kicsit megemelte, legalább annyira, hogy az utcára ki merjek lépni.

Másodszor, harmadszor és negyedszer már ehhez a doktornőhöz mentem, aki inkább tovább molyolt a beadással, de tényleg szép lett a végeredmény, nem csak bedöfött néhány nagy löketet pár helyre..Kb félévente mentem, utoljára tavaly áprilisban. A két szemöldök közti területre mindig többet kellett beadni az átlagosnál, de ez nem az első doki miatt volt, hanem amiatt, hogy ott nagyon erősen ráncolom a bőrt.  Az államba is kaptam, hogy ne legyen olyan durcás, na ide is adott az első varázsló, és hatalmas szerencsém volt, amikor ugyanis megmutattam a doktornőnek, először hová kaptam, csodálkozott, hogy még tudok mosolyogni, ugyanis nem a száj alá kell adni, ha azt akarjuk, hogy ne legyen bulldog állú az alany, hanem az állcsúcshoz közelebb.

Egy éve nem voltam, ez a négy alkalom ugyanis szépen kisimította a bőrömet, most már alapból vasaltabb a homlokom, csak tudom ráncolni, mert nincs lebénítva. Megelőzésre tehát kiváló volt, mert biztos vagyok benne, hogy ha nem adatom be, azóta már mélyebb mimikai ráncaim lennének. A szemem körüli rész is jól tartja magát, de azért ősszel-tél elején beiktatok egy újabb szeánszot, majd évente-másfél évente, ahogy a bőröm állapotán látom és ahogy lesz rá pénzem. Négyhavonta-félévente nem szándékozom menni, majd csak 35-40 éves kortól. Addig megpróbálom kitolni a botox hatását masszázzsal, ezzel-azzal, bár elvileg nem jó ötlet botoxra paskolgatni a bőrt, én nem vettem észre, hogy hamarabb menne ki a hatása heti-kétheti fél órás masszírozástól. Egyedül arra kell figyelni, hogy beadás után azért bő egy-másfél hétig kerüljük az ilyesmit, plusz szaunát, szolit nem tudom, mennyire kell kiiktatni addig, mert egyikkel sem élek 🙂

 

 

Mi a szépség (számomra)?

2013 július 2. | Szerző: Valéria

Mindenkit érdekel a szépség, a szépségápolás. Van, aki korán elkezd a témával foglalkozni, van, aki csak akkor, amikor az első mély ráncokat meglátja a reggeli tükörbe nézéskor, és kiesik a kezéből a fogmosópohár.

Az én “kórelőzményem”, ami miatt már egészen korán beléptem a hiúság kapuján 😀 , a rettenetes arcbőr egész kiskortól kezdve. 10 éves koromtól mostanáig három drogériányi kozmetikai márka termékeit végigpróbáltam, jártam nem egy bőrgyógyásznál, köztük olyannál, aki kb leégette az arcomat a szanaszét szárító löttyeivel, Bioptron szalonban, ahol a kedves kozmetikus hölgy 12 éves koromban kétórányi tisztítás után közölte, soha nem lesz normális bőröm, és még folytathatnám…próbáltam én mindent a Clinique-től a Hauschkáig, volt, ami használt ideig-óráig, volt, amit sürgősen elajándékoztam.

Igazából legalább annyi jó cuccot kipróbáltam, mint rosszat, csak mindig jobbat, átütőbbet kerestem, így pár hónap után váltottam. A bőröm mondhatom, hogy helyre jött (nyilván köszönhető az életkori változásnak is, bár vannak harmincasok, akik reménytelenül ragyásak 🙁 ), a dolog pikantériája persze, amivel biztosan nem vagyok egyedül, ahogy a néhai pattanásaimmal sem, hogy mire eltűntek, kezdhettem a ráncokra és a löttyedtségre fókuszálni 24 körül (szörnyen gyenge kötőszövetet örököltem).

Közhely, persze igaz, hogy a szépség belülről fakad, szerintem azonban a külső ugyanolyan fontos, legalábbis számomra, a saját külsőm. Másokat nem tisztem kritizálni, csámcsogni a bulvár oldalakon, kinek mekkora a koffere, mert a sztárok is emberek. Természetes, hogy mindenkinek megvan a maga ízlése, kedvenc külsejű színésznője/énekesnője/akárkije, nekem is, de senkit sem szeretek lerondázni. A lényeg, hogy mindenki hozza ki magából a legtöbbet, és legyen ápolt, de ez nem újdonság.

Szerencsés vagyok, mert soha nem voltam irigy természet, másrészt viszont szerencsétlen, mert mindenkiben megláttam a szépet, magamban viszont csak 24-25 éves koromra sikerült (szeptemberben leszek 27) 🙂  Borzalmasan komplexusos voltam egészen addig, mostanra mégis sikerült eljutnom tudatos munkával egy normálisnak mondható szintre, ami azt jelenti, hogy nem kapok frászt, ha az utcán megnéznek, és nem hiszem azt, azért teszik, mert valószínűleg fogsor nőtt a homlokomra 🙂 Elkezdtem tehát kibékülgetni önmagammal (terápia, önsegítő könyvek, konfliktusok felvállalása, szerelmek, egyre szebbnek megélt napok által), aminek köszönhetően egyre jobban éreztem magam a bőrömben, és megtapasztaltam, hiába a komoly szépségápolási rituálék, ha belül khm…rohadok. Persze minél jobb kedvem lett, annál vadabbul mosolyogtam a tükörbe, mert egy egyenes hátú, felszegett fejű, élénk, vidám fiatal nő mindig vonzóbb, mint az, aki ugyan mindennel kenegeti magát, mégis görnyedve jár, és legszívesebben bebújna a föld alá.

Nem szépítem, kipróbáltam félig-meddig plasztika jellegű beavatkozásokat is a bőröm szebbé tételére. Valaki elítéli pl a botoxot, töltést, ezt-azt, én nem. Mindenki azt csinál a fejével/testével, amit akar. Amíg ugyanis nem mássá akarod szabatni magad, hanem a meglévő kinézetedet felturbózni, kihozni belőle a maximumot, ezek az eljárások nagyon nagyot dobnak a megjelenésen, és van, amikor bizony sz.rt sem ér még egy Lauder krém sem.

Jaj, még valami: a sminkes témákhoz tettem a blogot, minthogy sminkmániás is vagyok (már 12 évesen használtam korrektort, valamivel muszáj volt elfednem a gyulladt, tengernyi göböt az arcomon, aztán szépen lassan az évek során megtanultam sminkelni, persze hatodikban még nem tusvonallal járkáltam :)).

Kezdem talán a botox-szal , csak leviszem a kutyát és rittyentek valami vacsorát 🙂 Ma még jövök 🙂